Jó barát és munkatárs
Polgár András
író, dramaturg
2010 szeptember elsején elhunyt.
Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2010. szeptember 20
IX. évfolyam 9. szám
"...az igazat mondd, ne csak a valódit" JA
Könyvajánló
Csak kis kitartás! - biztatom magam,
még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen,
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este, ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.

Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok,
estére már milyen fáradt vagyok.

Szemem árkos és ajkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény,
sokat sírtam; eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...
de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom hegy-völgye lágyan kisimul,
csak este, ha ágyamba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.

Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan,
holnap sikerül minden biztosan,
a félúton, szívem, jaj meg ne állj,
kip-kop... tovább is híven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki odajut,
a csillagok közt csillagként ragyog...
csak este, este oly fáradt vagyok.

Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Most meg-megállok s felfohászkodom:
- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!
szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitartás, még egy hős iram,
fussunk dalolva bátran és vígan...
de este már a dal is csak dadog;
altassatok el engem, csillagok!



Várnai Zseni
Szolgálj, szivem!

                    Kaskötő István születésnapjára

Sárkány szeretnék lenni. Hétfejű.
Nem házisárkány, az túl egyszerű.
Hét szép fejem, és mindegyik nevet…
Láttál egyszerre ennyi kellemet?

Egy szőke lenne csitri és buta,
másik vörös - ez kész komédia -
melírozott, meg ősz, kinek a konty
úgy csüng fején, mint mellen egy poronty.
Derékig sima hajjal, mint a méz…
Egy borzas is, mint őrült szingaléz,
s hogy fel ne ismerd végül, hogy ki az,
lenne köztük egy teljesen kopasz.

S hogy el ne veszítsd vidám kedvedet,
egy mini színpadot vennék neked.
Ott eljátszhatnál minden szerepet,
de Júliád az nem lennék neked...!
Az első sorban foglalnék helyet,
s tizennégy szemem nézne, míg lehet,
és tapsolnék, amíg a markom bírja.
Hét szám hurrázna: újra, újra, újra!

Kamarás Klára
Hétszeres köszöntő
Katt ide, részletes tájékoztatásért.
Katt ide, részletes tájékoztatásért.Katt ide, részletes tájékoztatásért.Katt ide, részletes tájékoztatásért.
Katt ide, részletes tájékoztatásért.
fiatalok
Lépdeltem az utcán s oly halványkék volt az ég,
Egy-egy tócsa tükrözte már csak a hűvös estét.
Amott csillogott a Tisza, a nap is a szemembe sütött,
Aranysárgára festette a fákat a korlát mögött
Melynek nekidöntve hátamat, hátranézve láttam a folyót,
S a fodros víztükörbe bedobtam egy kis kavicsot.
Vibrált enyhén, röviden, aztán beolvadt a mélybe,
Majd ha lefolyt az egész, szabad lesz megint végre.
Visszatekintve, fekete tömeg haladt el előttem.
Nem éltek, nem szóltak, csak rohanva meneteltek.
Közöttük láncban lépdelt egy fehér galamb is,
Ledobva terhem, megpróbáltam kiszabadítani szegényt
Hisz nem lehet bilincsbe verni a reményt!
Akárhogyan, tűzzel-vassal nem tudtam eloldozni,
Félúton jártunk, s én is belegabalyodtam, fogoly lettem
Így mást nem tehettem, kísértem, míg az út véget ért.

                                                         2004.

Hegedűs Csaba
A küzdelem és a remény
Légyzümmögés vág valót a
néma, kolostori csendbe  -
képzet-kőoszlopok romja
mélán málladozik benne.
Hajnalt rajzol a falakra;
az Éjjel csupán játék néki:
játszogat, s ha kedve tartja,
papír módra szét is tépi.
Egy gyönyörű, öreg házban éltünk, már amióta csak az eszemet tudom. Most mégis a költözés mellett döntöttünk. Az egész házat át kellett kutatni, s összepakolni mindent, amit magunkkal szeretnénk vinni. Ma én néztem át a padlást, ahol már öt éve nem jártam, így rengeteg érdekes dologra akadtam, amik régi emlékeket idéztek fel.
Ám egyszer csak felfigyeltem egy állványra, mely le volt takarva egy régi drapériával. Közelebb mentem, s leemeltem róla a barna, virágmintás függönyt: egy tükör volt. Amikor eléálltam azonban nem engem mutatott, hanem egy felzselézett barnahajú srácot, öltönyben, alatta fehér pólóval, a szeme körül fekete festékkel. Amikor meglátott, ő is meglepődött,
                                                                  Tovább>>>
Székely Linda
A tükör igazsága

Víg zene szól a sarokban, a szürke gitárból halkan
játszik az éj közepén, nem számít a világ.

Messze a városi ember a csárda zajától délre
megvacsorál egyedül, megcsókolja fiát.

Hol vagyok én e setétes szellemi tájon, merre,
hol vagy hős paripám, régen ígért szeretőm?

Megkeserült lelkem hazavár rögtön, könyörögve
izzik a szívbeli ház, lángol a szalmatető.

Ács Dániel
Tűz
Németh Tibornak

Odalenn már nem fáj semmi,
Odalenn már nem fáj semmi…

Pogány rigmus, ősi ének,
– Táltos átkok meddig élnek –,
Máig nyújtják, diktálgatják
Semmiből jött sötét fények.

Odalenn már nem fáj semmi…
Koporsóban sincsen semmi,
Nincsen semmi,
Csak egy – élet.

Elől a pap
Ajkán mégis ige fakad:
Utak csupán véget érnek,
Túl a fényen, átkísérnek
Jégsötétben tűzremények.

S szekér megett – sír az ének.

Döngnek csizmás súlyú léptek,
Fájdalmak – oly ráérősek –,
Sorsok – olyan ismerősek –;
Nekik mindig diktálgattak
Ma bűnhődő tegnapévek.

Feketébe’ mind a népek.

S ha dallam, bár, meg-megszakad,
A diktálás – mindig marad.
Új táltosok, sívó szelek
Fújják a szót, lepnek teret,
Port s hamut fejedre szórnak,
Csillaglángokat kioltnak,
Tömjénfüstben ég a holnap,
Érdemérem, csók a holtnak,
S dervistáncokat forognak
Szakadt ruhán szakadt szívek,
Tam-tam dobok – sámánhívek.

Odalenn már nem fáj semmi,
Odalenn már nem fáj semmi…


Jeney András
Por és hamu
Bolond zene üvölt,
foglyok támolyognak,
kétszázhetven hektárt
hóhérdrótok fognak,

talpunk mezítelen,
forróságtól bömböl,
kavicsok porladnak
sárrá száraz könnytől.

Száznegyvennégy bódé
jaj-hullámtól hangos.
„Megdobnak kövekkel?
Tarts oda két arcod! ”

Hisz az Úr nem büntet,
jobbá tesz a barakk,
trónusára ülhet,
ragyoghat még a Nap,

kék kérgéig hántott,
kopasz égbolt alatt…

Majdanek, 2010.08.12.

Péter Erika
Majdaneki kavicsok
Ha majd a végső morzsákat feléled,
és eltéveszted a keresztutat,
és arra vársz, hogy végre már felébred
az elfelejtett, ájult öntudat,
és megszólalnak a gonosz szirének,
füledbe súgják búgó átkukat.

„Ó, el ne hidd, nem arról szól az élet,
hogy boldog légy vagy gazdag és szabad!
A pókfonálból szőtt vágy semmivé lett!
Szíved helyén egy barna pók maradt!”

A mélybe húznak, hogyha majd elérnek
a benned szunnyadó sötét szavak.
Hideg csöndjüktől fázni kezd a lélek.
Nincs más esélyed: rejtsd el hangjukat!



Bittner János
ALTATÓDAL
Rosszat sejtett. Elvégre - tudomása szerint - még soha semmi jó nem származott abból, ha valakit a politikai tiszthez, vagy ahogy maguk között nevezték, az elhás őrnagyhoz idéztek. Mit akarhat? És mi lesz a vége?
Lassan haladt a folyosón, miközben egyre türelmetlenebbûl igyekezett felidézni esetleges ballépését, bármilyen cselekedetét, ami valamilyen módon összeegyeztethetetlennek bizonyult volna a katonai szabályzatokkal. Parancs megtagadása? Szóba sem jöhet! Engedelmes katona volt, mióta behívták, mindig az lebegett a szeme előtt, hogy különösebb baj nélkül átvészelje azt az időt ami ki volt szabva rá. Ez persze nem jelentette, hogy stréberkedjen, bármiben is kitűnjön, kilógjon a sorból. Sem jobb, sem rosszabb nem akart lenni az átlagnál. Igaz, hogy ugyanúgy mint a többiek - az átlag -, ő is keresett kibúvókat kötelezettségek alól, igyekezett gyorsan megtanulni azokat az apró trükköket, amivel a lehető legelviselhetőbbé tehette azt a kényszert-kötöttséget, amivel a katonai szolgálat járt. Ilyenformán, ha valaki nagyon kukacoskodik, találhat kifogásolni valót, de semmi esetre sem olyat, ami miatt az elhás őrnagyhoz hívhatják. Politikai tisztek nem foglalkoznak apró-cseprő kihágásokkal, fegyelmezetlenséggel. Akkor hát?
                                                          
                                                                   Tovább>>>

Bányai Tamás
Válaszút előtt
Petöcz András
Talán az lesz a haza
Csak erre jó a gyalog. Lépked sietve, ha van
neki lépés. Ha van neki tér. Csak lép, benne
a térben. Menekül. Futása ez a gyalognak.

Csak a menedék. Hiánya van a menedéknek,
a gyalog hiányolja a menedék-lehetőséget
abban a nagy-nagy szomorúságban, ami.

Abban a nagy-nagy szomorúságban, ami
mostanság körülöleli, abban a hidegben,
ami itt, a térben, ha van neki tér, ha van neki itt.

Most nem a menekülés, csak a hazatérés
a fontos. A gyalog remeg, remegve lép,
lépked, gyalogol, várja, hogy eljön a haza.

Átöleli őt a haza. Gondolatban. Szép a hó,
ahogy hullik a térben, egyre több hóhullás,
a gyalog fáz, miközben siet, a hóban, remeg.

Mi ez a félelem bennem? Mi ez a rémkép,
ez a testtelen szorongás, mi ez a furcsa semmi?
Miért, hogy csak remegni tudok, miért?

A sötét hóban világít a haza. Fények gyúlnak,
mindenütt, kiabálások, de ezek szégyenletesek.
A sötét havat taposom, dühödten: Miért kell félnem?

A gyalog menekül. Hazafelé siet, árnyékos éj,
feketehó-taposás, csúszik a láb, szinte esik el.
Valami világít. Talán az lesz a haza. Bizonytalan.
Click here to add text.
Következö oldal>>>
Perlmutter Izsák
festőművész
A művész nagyapjának portréja. Kattints, a kép nagyítható
A művész nagyapjának portréja. Kattints, a kép nagyíthatóA művész nagyapjának portréja. Kattints, a kép nagyíthatóA művész nagyapjának portréja. Kattints, a kép nagyítható
A művész nagyapjának portréja. Kattints, a kép nagyítható
Szerkesztő, próza: Kaskötő István
Szerkesztő, versek: Kamarás Klára

Tovább
TovábbTovábbTovább
Tovább
Tartalom
1.oldal
próza, versek
2.oldal
próza, versek
3.oldal
próza, versek
4.oldal
elfeledettek
5.oldal
gondolatok
6.oldal
kortársak, mesterek
Bárdos László:
Az olvasás metamorfózisai
Csiki András: szemellenzővel
Gömöri István:
Gyászhelyen élek
Juhász Ferenc: A Csönd virága
Kaiser László: Barátság
Kajuk Gyula: Forró városunk
Kamarás Klára: Lizi lázadása
Lehoczki Károly:
Elgurult gyöngyök
Lelkes Miklós: Este volt
Meszelyi József: Ugye hiszed?
Millei: Ősz Ilona
T. Ágoston László:
Köznapi átverések

Baka István: Az udvar fája
Balázs Gyula: Az utolsó vers
Bodó Csiba Gizella: Intenzíven
Csontos Márta: Renoir vásznán
Czégényi Nagy Erzsébet:
Árnyékban
D. Nagy László:
Emlék-kép csupán
Debreczenyi György:
szentlélekmuzsika
Demeter Zsolt: Nyári emlék
Fetykó Judit: Őszi vers
G. Ferenczy Hanna: A financ
Kaskötő István:
Miska bácsi megmagyarázza
Mándy Gábor: Eső-haiku
Mester Györgyi:Prométheusz
Nógrádi Gábor:
Ki süllyedo vagyok
P. Szabó Mária: Gáspár
Sárközi László: Körúti séta
Varga Tibor:
Az örökfényü kert

Illyés Gyula
versek
Várnai Zseni
Vihar Béla
Balázs Béla
Kerényi Grácia
Aszalós Sándor
Jelenidő
Cilinderes önarckép. Kattints, a kép nagyítható
Cilinderes önarckép. Kattints, a kép nagyíthatóCilinderes önarckép. Kattints, a kép nagyíthatóCilinderes önarckép. Kattints, a kép nagyítható
Cilinderes önarckép. Kattints, a kép nagyítható